Történet

Az 1311-ből származó írásos dokumentumok alapján a St. George Residence Hotel valójában három középkori alapokra épült barokk sarokház épületegyüttes teljes rekonstrukciója révén jött létre. Az épületben 1784-től 1868-ig fogadó üzemelt, amely a szerencse istennőjének, Fortunának a nevét kapta.  Ettől kezdve az utcát is így hívták és hívják mai napig. Az egykori fogadó emeletén 8, a földszintjén 4 szoba várta a vendégeket, a bejárattól balra étterem csalogatott, jobbra pedig egy kávéház biliárdszobával. Az istállóba 50 lovat lehetett bekötni (ha a négylovas hintókkal érkező, előkelő utasokra gondolunk, ez nem volt túlzás). A XVIII. század végén, a XIX. század elején a budai fogadók között elismerten a Fortuna volt a legszínvonalasabb, a legelegánsabb, a mintakép.

A Fortuna Fogadóban jeles utazók és előkelőségek, a hazai kulturális élet reprezentánsai is megszálltak. 1835-ben a török követ és 32 fős kísérete, 1837-ben Ferdinánd főherceg és kísérete voltak a Fortuna illusztris vendégei, 1848-ben Hentzi tábornok is itt szállt meg, ami miatt a szabadságharcosok ágyúval lőtték az épületet. Egy ágyúgolyó be is csapódott az udvar egyik falába, amely áthelyezve ma is ott látható. Egy időben a fogadó fontos szellemi központ is volt: a magyar jakobinus mozgalom képviselőinek találkozóhelye. A XIX. század elején a kávéház vendégköre elsősorban magas rangú kereskedőkből állt. A fogadó megszűnése után a házban, magánlakások mellett, rajziskola és nyomda is működött, 1872-től törvényszék, 1966-tól 2004-ig pedig a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó Ipari Múzeum.

A 2006-ban történt rekonstrukció után nyitotta meg kapuit a St. George Residence Hotel, mely 26 tágas luxuslakosztállyal, egy étteremmel és kávéházzal, két barokk stílusú rendezvényteremmel, egy középkori borozóval és hangulatos belső udvarral rendelkezik.